Új kategóriák Darmstadtban

Két új kategóriával bővült a darmstadti Passzívház Intézet által megalkotott minősítési rendszer – értesült a Pénzcentrum.hu. Ezentúl, a hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő passzívházakat “Plusz” vagy “Prémium” címkével is megjelölhetik. De mit is jelent mindez?

A fenntartható fejlődés generálta igények változása miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap épületeink energiatudatos tervezése, építése, fejlesztése. A beruházók is mind inkább a hosszú távú gazdaságos fenntarthatóságot tartják szem előtt, így az épületek teljes életciklusát felölelő műszaki és pénzügyi tervezés szinte minden épületkategória esetében ma már alapkövetelmény. Ezt az alapelvet, s megrendelői igényt ismerte fel már a ’90-es évek elején a darmstadti Passivhaus Institut (Passzívház Intézet), mely megalkotta a ma már a világ több országában az energiatakarékos épületekre alkalmazott német minősítési rendszert.

Az azóta letelt 25 évben azonban nagyot fordult a világ. A technológiai fejlődéssel összhangban, a közel nulla energiaigényű épületek fejlesztése mellett egyre nagyobb figyelem irányul a megújuló energiák különböző gépészeti eszközökkel történő hasznosítására is; egyre kifizetődőbb lesz ugyanis a helyi, megújuló energiatermelés. Éppen ezért 2014-ben a Passzívház Intézet két új minősítési kategóriát is bevezetett. Az új osztályok már az épületekhez köthető energiatermelést is figyelembe veszik.

  • Passzívház Plusz (Passive House Plus): olyan épület, amely annyi energiát termel, amennyit elfogyaszt
  • Passzívház Prémium (Passive House Premium): a házra telepített berendezések több energiát termelnek, mint amennyit az épület elfogyaszt
Ezt nem árt, ha tudod a túltermelésről!
Míg régebben az 50 kWh-nál kisebb erőművekben termelt áramot a szolgáltatóknak kötelezően át kellett venniük a fogyasztás erejéig, túltermelés esetén pedig a mindenkori szolgáltatási díj 85 százalékán, addig 2012-től a túltermelésért mindössze 22 forintot kapnak kWh-ként (ez körülbelül 50 százalékos átvételi díj – a szerk.) a kiserőművek tulajdonosai. Ráadásul a háztartási kiserőművek tulajdonosainak túltermelés esetén még adófizetési kötelezettsége is keletkezhet. Az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján ugyanis adóalanynak minősül az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt üzletszerű, és/vagy tartós vagy rendszeres jelleggel folytat olyan tevékenységet, mely ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Tehát abban az esetben, ha a háztartási méretű kiserőművet eleve olyan módon tervezték és építették meg, hogy a várható energiatermelése meghaladja a személyes szükségletet, s így az energiatermeléshez kapcsolódóan akár a rendszeresség, akár az üzletszerűség vélelmezhető, akkor a magánszemély részéről megvalósul a gazdasági tevékenység, így áfa adóalannyá válik, be kell jelentkeznie.

“Egy családi ház, melyet a passzívház szabvány szerint építettek viszonylag könnyen energiatermelő kategóriába kerülhet. Ugyanez viszont egy többlakásos ház esetében már sokkal nehezebb feladat: ezek az épületek ugyanis fajlagosan (a lakóterülethez viszonyítva) kisebb hasznosítható tetőfelülettel rendelkeznek, ahol például a napelemeket el lehet helyezni. Emiatt az új energiaosztályok az energiatermelési potenciált a földszinti beépítettséghez képest veszik figyelembe” – mondta el Benjamin Krick, a Passivhaus Institut tudományos kutatója egy nemzetközi konferencián.

Hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a passzívházak; mind többen építenek vagy vesznek ilyen ingatlant. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen épületek többsége rendelkezik is hivatalos minősítéssel. Amennyiben górcső alá vesszük az ingatlanhirdetéseket, nem kell hozzá avatott szem, hogy a legtöbb “passzív” jelzővel jegyzett ajánlatnál kiszúrjuk, hogy csak szépen becsomagolt reklámfogásról van szó. Úgy tűnik, a hazai ingatlanközvetítők is felismerték az igényt, miszerint a fogyasztók egyre inkább az energiatudatos épületek irányába húznak. Az ilyen épületek zászlóshajója pedig egyértelműen a passzívház technológiával épült ingatlanok – a fogalommal ugyanis a legtöbb ember, ha csak hallomásból is, de már találkozott. A legtöbb épület viszont nem passzívház, csupán A+ energetikai besorolású, esetleg minősített anyagokból épült ingatlan. A minősítési kritériumoknak ugyanakkor semmiképp sem felelnek meg.

Pedig egy minősített passzívházas fejlesztés nagyságrendileg csupán 20-30 százalékkal kerül többe, mint egy hagyományos A+ energetikai besorolással bíró épület. Ebből nagyjából 5-10 százalékot a gépészet, 15-20 százalékot pedig a többlet hőszigetelés, illetve a nyílászárók emésztenek fel. Az árrés egy hagyományos energiatakrékos épület és egy passzívház között talán elsőre soknak tűnhet, de érdemes megtérülési számítást végezni a beruházás előtt. Sokat mondó adat például, hogy egy passzívház fűtési energiaigénye nem haladja meg a 15 kWh/(m2év) értéket. Arról nem is beszélve, ha valamelyik új minősítési kategóriába (Passzívház Plusz; Passzívház Prémium) esik az ingatlan, akkor soha többet nem kell rezsiköltséggel számolnunk. Természetesen a fenntarthatóságot mindig egyedileg kell megvizsgálni, s az is lehet, hogy egyes esetekben éppen nem egy passzívház lesz a leggazdaságosabb megoldás.

Forrás